A rugalmas foglalkoztatású munkavállalók nagyobb biztonságáról szóló törvény: több stabilitás, kevesebb kötetlenség
A kormány a rugalmas foglalkoztatású munkavállalók nagyobb biztonságáról szóló törvény (Wet meer zekerheid flexwerkers) bevezetésén dolgozik. A törvény célja egyértelmű: nagyobb stabilitást és védelmet nyújtani a rugalmas munkavállalóknak. A törvényjavaslat jelenleg a Képviselőház előtt van. Amennyiben a törvényt elfogadják, az várhatóan 2028. január 1-jén lép hatályba.
A rugalmas munkaerővel dolgozó szervezetek számára ez egy olyan fejlemény, amelyet már most komolyan kell venni. A javasolt módosítások hatással vannak a szerződési formákra, a foglalkoztathatóságra, a költségszerkezetekre és a rugalmasság szervezeten belüli kialakításának módjára.
Egy fontos változás a szakaszrendszer (fasesysteem) módosítása. A B szakaszt, más néven a 3. szakaszt, három évről két évre rövidítik. Ezáltal a kölcsönzött munkavállaló gyorsabban lép át a C szakaszba, azaz a 4. szakaszba, és hamarabb válik jogosulttá a határozatlan idejű munkaszerződésre.
- Kulcsfontosságú felismerés
36 hónap
A láncszabály (ketenregeling) is módosulhat.
Jelenleg a munkáltatók három határozott idejű szerződést kínálhatnak, ami után hat hónapos megszakítással a folyamat újrakezdhető. A törvényjavaslatban ez a megszakítási időszak 36 hónapra hosszabbodik. Ezáltal kevésbé lesz egyszerű a határozott idejű szerződéssorozatok újrakezdése.
Emellett az egyenlő díjazás is egyre nagyobb szerepet játszik. Az új NBBU-kollektív szerződés 2026. január 1-jei bevezetésével a rugalmas munkavállalók olyan teljes körű munkafeltételekre jogosultak, amelyek egyenértékűek a hasonló munkakörben dolgozó állandó munkatársakéval. A munkafeltételek egymással felcserélhetők, amennyiben az összértékük változatlan marad.
2026. április 21-én a Képviselőház elfogadott egy módosító indítványt, amely lehetővé teszi bizonyos munkafeltételek kijelölését, amelyeknek egy az egyben meg kell egyezniük. Ezekben az esetekben a különbségek többé nem kompenzálhatók más munkafeltételekkel.
A döntéshozók és a szervezetek számára ez azt jelenti, hogy a rugalmas munka egyre kevésbé választható el a stratégiai személyügyi politikától. Aki már most betekintést nyer a szerződési formákba, a díjazási struktúrákba és a jövőbeli személyzeti igényekbe, megelőzheti, hogy a jogszabály később csupán utólagos korrekció legyen. A jogi lehetőségek ismeretében megtaláltuk a megfelelő megoldásokat partnereink számára.
Elektromos közlekedés: a mobilitási választástól a stratégiai kérdésig
A mobilitás jellege is megváltozik. Az elektromos közlekedés már nem csupán fenntartható választás, hanem egyre inkább üzleti szükséglet. Ezt a folyamatot gyorsítják a fosszilis közlekedés növekvő költségei és az új jogszabályok, köztük a pszeudo-végadó és az európai épületenergetikai irányelv (EPBD).
A szervezetek számára ez azt jelenti, hogy a mobilitás, az ingatlanok és az energiapolitika közelebb kerülnek egymáshoz. A húsznál több parkolóhellyel rendelkező vállalatok 2025 óta kötelesek töltőinfrastruktúrát kiépíteni. Ezzel a töltőoszlopokba való befektetés nemcsak logikus, hanem sok esetben kötelező is.
A töltőinfrastruktúrát azonban nem kell csupán költségtételként kezelni. A HBE- és ERE-regisztrációkon keresztül a töltőoszlopokon keresztül szolgáltatott energia regisztrálható és értékesíthető. Ez lehetővé teszi, hogy a töltés ne csak egy létesítményi szolgáltatás legyen, hanem strukturális bevételi forrás is.
Amire a szervezeteknek most figyelniük kell
Az új rugalmas foglalkoztatási szabályozás és az elektrifikáció kombinációja azt mutatja, hogy a munkaerőpiaci politika túlmutat a puszta létszámtervezésen. Érinti a mobilitást, a lakhatást, a megfelelőséget, a fenntarthatóságot és a költségkontrollt is.
A nemzetközi munkatársakkal vagy rugalmas munkaerővel dolgozó szervezetek számára ez az összefüggés különösen fontos. A szerződéses biztonságban, a díjazásban és a közlekedésben bekövetkező változások közvetlen hatással vannak a munkáltatói vonzerőre, a működési folytonosságra és az egy munkavállalóra jutó teljes költségre.
Aki előre akar tekinteni, annak érdemes már most feltennie három kérdést:
- Mennyire függ szervezetünk az ideiglenes és rugalmas szerződési formáktól?
- Milyen hatással van az egyenlő díjazás a munkafeltételeinkre és az önköltségünkre?
- Hogyan készítjük fel telephelyeinket, munkatársainkat és mobilitási politikánkat az elektromos közlekedésre?
Azok a szervezetek, amelyek korán megválaszolják ezeket a kérdéseket, nagyobb kontrollt szereznek. Nemcsak a megfelelőség felett, hanem a pozíciójuk felett is egy olyan munkaerőpiacon, ahol a biztonság, a fenntarthatóság és a jó munkáltatói szerepvállalás egyre többet nyom a latban.
Az előretekintés összefüggő szemléletet igényel
A jogszabályi és piaci fejlemények ritkán érkeznek elszigetelten. A rugalmas foglalkoztatású munkavállalók nagyobb biztonságáról szóló törvény a munkaviszonyok élesebb szemléletét követeli meg. Az elektromos közlekedés döntéseket igényel a mobilitás, az infrastruktúra és a költségek terén. Ezek együtt azt mutatják, hogy a jövőálló szervezés integrált politikát igényel.
Nem akkor kell reagálni, amikor a változás kötelezővé válik, hanem időben meg kell érteni, mi következik. Ebben rejlik a lehetőség a jobb döntések meghozatalára. A munkavállalók, a megbízók és a szervezet egésze számára.
